first chapter / meet my lover

Hai! Meghoztam az első részt. Ez a reneszánsz korbán játszódik, amit imádok, szóval nem véletlenül ezt a témát választottam. :) Komikat és véleményeket várok, hogy érdemes-e folytatnom, vagy nem. A fejlécet pedig köszönöm Camilának! Jó olvasást. xx

Nyugodt magányomat egy hangos kiáltás szakította meg.
-Elizabeth! -szólított anyám. Hangja most is csendesen és lágyan szólt..volna, talán egy másik dimenzióban - Elizabeth! Nem hallasz, kislányom?
-Igen? - kérdeztem unottan.
-Mi a francot művelsz te lány? - érdeklődött felőlem kedvesen.
-Etetem a patkányokat meg a bogarakat, szerinted mégis mit? - sóhajtottam, és az ajtó felé indultam, de anyám gyorsabb volt, és még előttem 'kinyitotta'. Zihálva tört be a szobámba, és miután kifújta magát, zaklatott hangon és hadarva beszélni kezdett.
-Az..az előbb láttam a birtok fele jönni egy kocsit, és a Horan címer volt rajta! - odalépett hozzám, és rázogatni kezdett. Szőkésbarna hajam a testemmel együtt rázkódott - Tudod mit jelent ez? Felfogtad?
-Anya, nyugodj meg! - szedtem le magamról a kezeit, és a szék felé tereltem - Valószínűleg csak kérdezni akar valamit. Vagy nem tudom, de nem kellene ennyire felkapni az egészet!
Ekkor Christine, az egyik cselédlányunk lépett be a szobámba. Megtörölte gyöngyöző homlokát, és anyámhoz hasonló módban beszélni kezdett.
-Sir Horan gróf.. a birtok előtt.. kíséret..
-Ne idegesíts fel még jobban! - nézett anya Christine-re - Szólj az összes embernek ebben a nyamvadt házban, hogy szedjék össze magukat! Na, nyomás! - tessékelte ki a lefagyott cselédlányt a szobám ajtaján - Te is, Elizabeth, hogy nézel ki?!
-Azt hiszem, én mindig...
-Ó istenem, hogy itt mindenki olyan, mint a kergebirka! - fakadt ki, és hirtelen el is tűnt.
És én egyedül maradtam, szóval gondoltam, rendbe szedem magam. A tükör elé léptem, kibontottam az eddig befont, derékig érő, szögegyenes hajam, és fésülni kezdtem. Sötétbarna szememet nézve elgondolkodtam, hogy 16 évesen eddig egy kérőm sem akadt. Ezt nem tudtam hova tenni, mert bár nem vagyok a város szépe, azért nem vagyok valami ronda. Az átlag kategóriába tartozom, és mégsem talál rám a szerelem...

*

Lassan szedtem a lépcsőfokokat, mert tudtam, hogy lent áll a bál, és én abból jobban szeretek kimaradni. Mikor leértem, már ott volt Sir Matthew Horan, aki épp anyámmal társalgott.
-Lady Elizabeth! Milyen nagy lett! - köszöntött kedvesen, és kezet csókolt.
-Üdvözlöm nálunk - mosolyogtam. Tekintetem oldalra siklott, és megláttam egy eddig számomra ismeretlen fiatalembert. Körülbelül 19 éves lehetett, mézszőke haja volt kevés barna színnel. Tengerkék szemével kíváncsian vizslatott hol engem, hol pedig azt, hogy miért bámulom ennyire. Ekkor észbe kaptam, és gyorsan elfordultam tőle.
-Lady Mariane - nézett anyámra - és Lady Elizabeth - mosolygott rám - ő a fiam. Ifjabb Niall Horan. - mutatta be a fiát, aki kezet csókolt anyámnak Majd felém fordult, óvatosan a kezemért nyúlt.
-Lady Elizabeth - suttogta, és az én kezemre is gyenge csókot lehelt. Körülöttem megfagyott a levegő, és szédelegni kezdtem. Lassan elhúztam a kezem, és a hátam mögé tettem. Ilyen érzés még életemben nem kerített hatalmába. Álmodozni kezdtem, és csak akkor tértem vissza a valóságba, amikor Sir Matthew beszélni kezdett.
-Fiammal azt az ötletet vetettük fel, hogy rendeznénk egy bált. Egy maszkos bált.
-Ó, ez remek ötlet! - lelkendezett anyám, és én már előre tudtam, hogy mi az elsők között fogunk érkezni.
-És maguk is hivatalosak.
-Köszönjük!
-Két nap múlva, pénteken, hétre várjuk önöket, maszkban. És mi most mennénk is, ugyanis még másokat is meg kell hívnunk, ráadásul rengeteg még a teendő addig.
-Jól van, köszönjük a látogatást és a meghívást. Christine, kísérd ki a vendégeket! - utasította drága anyám. Látogatóink már kifele kezdtek menni, amikor Niall hátrafordult, és rám mosolygott. Én zavaromban elkaptam a tekintetem, és a földet kezdtem el bámulni. Mire felnéztem, már nem voltak sehol.
Hirtelen remegni kezdett a lábam, és összeestem. A szívem olyan gyors tempóban kezdett el verni, hogy attól féltem, egyszerűen kiszakad belőlem. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést... folyton azt a pontot bámultam a jobb kezemen, amit ajkaival érintett. Vissza akartam tekerni az időt, hogy újra érezhessem meleg leheletét és a bizsergető érzést. A hideg padlón ülve rájöttem, hogy szerelmes lettem. De kegyetlenül.