second chapter / feels and the evening dress

Niall Horan - jól esett kiejteni a nevét. Akárhányszor kimondtam, égető érzés járta át testem. Az ágyamon fekve, a szürke plafont bámulva, róla álmodozva úgy gondoltam, semmi sem lehetne szebb..talán csak az, ha magam mellett tudhatnám. Ha minden nap úgy nézhetnék bele sötétkék szemébe, hogy tudom: Ő az. Ő az, aki mellett leélhetem az életem, az egyetlen ember, aki miatt érdemes élnem. De ez csak egy bugyuta álomnak tűnt. Fiatal szerelem.. mit tudhatnék én a szeretetről. Sosem voltam még úgy szeretve, hogy minden napom boldog lett volna, és a felhők lettek volna az otthonaim. De az a mosoly. A visszanézése. Hova tegyem? Miért csinálta? Nehéz kérdések, amik megválaszolatlanok maradnak. Legalább is egy ideig biztosan. Addig is várok, és rá gondolok.. szüntelen.

*

Délután lementem zongorázni. Nem csak azért, mert muszáj volt gyakorolnom az órámra, hanem azért is, mert imádom a zenét. Amikor meghallok bármilyen dallamot, elfelejtek mindent. Csak a zene marad, és én. Leültem a zongora elé és végigsimítottam a billentyűket az ujjaimmal. Leütöttem az első hangot, és a többi csak jött utána. Szomorú és reménytelen dallamot játszottam rögtönözve. Néha azt hiszem, kicsit több van bennem zeneileg, mint másokban, de mire is vinném ezzel.. csak egy lány vagyok, és nincs semmi jelentőségem ebben a nagy és gonosz világban.
Egy könnycsepp is kicsordult a gondolataim miatt, amik úgy szállták meg az egész testemet, mint a fekete felhők az eget a vihar előtt. Inkább eltoltam a széket, és kimentem a szobából.
Megkerestem anyámat, aki az étkezőben keresett valamit. Amikor meglátott, felém fordult, és mosolyogva üdvözölt.
-Elizabeth! Kislányom, holnap lesz a bál. Várod már? - érdeklődött kedvesen.
-Igen. Azt hiszem -erőltettem a számra egy mosolyt- Anyám, milyen ruhában leszek?
-Hatra jön a ruhatervező és olyan ruhát fog varrni, amiben ha meglátnak téged, egy szavuk sem akad majd! - lelkendezett. Valahogy nem tudott feldobni, de nem akartam szemtelen lenni, ezért megköszöntem, hogy varrat nekem egy ruhát.
-Valami baj van, Eliza? - kérdezte furcsállóan. Csak akkor hív így, ha jó kedve van.
-Semmi bajom, csak fáradt vagyok. Szólj, ha megérkezik a szabó, kérlek - reméltem, hogy nem veszi észre, hogy igazából rengeteg olyan dolog van bennem, amiket ha sokáig magamban tartok... bele sem merek gondolni mi lesz akkor. Sok dolgot tettem amit ma már megbántam. Senki sem tud róluk. Nem is fognak.

*

-Na, hogy tetszik? - kérdezett anyám. A tükör elé álltam és megnéztem magam a ruhámban. Párszor körbefordultam, végül anyára és a szabóra néztem.
-Tökéletes lesz. Köszönöm szépen - mosolyodtam el. Tudtam, hogy ez lesz az. Akartam, hogy Niall Horan lásson benne. Égtem a vágytól.